Ahogy ígértem tehát jöjjön egy újabb tanulmány, a tolerancia társadalmunk jelenlegi állása szerint így is problémás terület, így aktuális is leszek egyben.
A tolerancia és kivárás képessége
A tolerancia a latin türelem, tűrőképesség, tűréshatár fogalom-együttes megvalósulását jelenti a személyiségen belül, a szociális kompetencia alapeleme. Olyan attitűd, ami számos más készséget, képességet, és viselkedési, világnézeti-gondolkodási elemet olvaszt magába, amelyek alapján az eltérő vélemények, szokások, képességek, megnyilvánulások tiszteletben tartását jelenti.
Három fő összetevő – az érzelmi, a kognitív és a viselkedési- mentén nyilvánul meg, akkor valósul meg, ha mindhárom pozitív módon zajlik le és tükröződik a személy megnyilvánulásaiban. Az adott viselkedés egy másik szituációban ugyanazzal a személlyel, szemlélettel, jelenséggel szemben megváltozhat. Nem jelenti azt, hogy azonosulni kell mások nézeteivel, lényege a puszta elfogadás. Nem elég tudatosítani, hogy a tolerancia elvárt az adott szituációban, hiszen akkor sem valósul meg, ha valaki a viselkedését is hozzáigazítja az elvárt toleráns mércéhez az adott szituációban, fontos hogy belső meggyőződésből fakadjon. Ha valaki képes belülről, emocionálisan is elfogadni a másik sajátosságait, akkor jár közel a toleráns attitűdök megvalósulásához.
A tolerancia a pedagógia hatás szemszögéből nézve bipoláris képesség, mivel a pedagógusnak egyrészt tolerálnia kell a gyermeki lét sajátosságaiból fakadó hiányosságokat, a pedagógus részéről megszokott felnőtt képességek meglétének hiányát (pl. lassabban dolgoznak, figyelmük kevésbé koncentrált, szétszórtabbak), másrészről meg kell követelnie bizonyos elemi szokások-szabályok betartását. Ki kell várnia minden tanulónál azt az időt, ami a legoptimálisabb egy új hatás elindításához. A tolerancia a másság elfogadását és az egyéniség tiszteletét jelenti elsősorban, a pedagógus részéről ennek kell párosulnia a kivárás képességével. Megvalósulásához fontos az egyéni képességek, adottságok, sajátosságok ismerete (azaz, hogy mire támaszkodva és mit várhatunk el egy adott gyermektől).
A fejlett szociális kompetencia magában hordozza a tolerancia képességét is. Legfőbb szerepe a másokhoz, mássághoz fűződő viszony humánus, érzékeny megközelítése. A személyiségfejlődés, a személyiség funkciórendszerének egyik fő összetevője a tolerancia. Ennek mértéke egyénenként eltérő, akkor mondjuk optimálisnak, ha az egyén eltűri az elé gördülő akadályokat regresszió nélkül. Ez a szint terhelés hatására változhat, ugyanakkor viszonylagosan állandó egy ember életében. Az alacsony toleranciaszinttel rendelkező emberek általában a legkisebb terhelésre is agresszióval reagálnak, a magasabb toleranciaszinttel rendelkezőket pedig nagyobb tűréshatár, terhelhetőség jellemzi.
A pedagógusnak átlagosnál jobb tűréshatárral kell rendelkeznie, azonban nem csaphat át a másik végletbe, mivel úgy nem alakulna ki a gyermekek alkalmazkodóképessége az adott normatívákhoz és visszaélhetnek a túlzott engedékenységgel (pl. laissez faire nevelési stílus hatására is ez történik), vagyis szankcionálás hiányában átcsúszik ráhagyó nevelési attitűdbe. Ilyenkor a pedagógus beleolvad az irányított csoportba, a feladatokat liberális nagyvonalúsággal fogalmazza meg, a „munkatársakra” bízza a végrehajtás kidolgozásának folyamatát. Ennek eredményeképp a csoport munkája előbb-utóbb magára hagyott lesz és a vezetés átcsúszik a nem formális vezetők kezébe. Az ilyen attitűdökkel rendelkező pedagógus nem ösztökél, követelményeket alig, vagy csak nagyon alacsony szinten támaszt a tanulókkal szemben. A tolerancia fejlettsége attól függ, hogyan tudunk érzelmeinken uralkodni (önneveléssel alakítható. A pedagógus intoleranciája ellenségeskedést, agressziót, gátlástalanságot vált ki a tanítványokban. Léteznek bizonyos szabályai: amíg jogokat nem sért, nem rombolja az érzelmi kapcsolatokat, kölcsönös, mindenkinek kijár.
A tolerancia társadalmi alapkövetelmény is, három fő összetevője van. Ezek: a konfliktustűrő képesség, egyenlőség elfogadása, mindennemű erőszak elutasítása. Egy adott konfliktus-helyzetben a konfliktus-kezelés és –megoldás nélkülözhetetlen kelléke. A tolerancia határa az intolerancia, azaz türelmetlenség. A pedagógus intoleranciája neurotizáló hatással bír a tanulókra nézve. A pedagógiai hatás elérésénél elengedhetetlen a következetesség és a kiegyensúlyozott légkör. Ismerni kell az adott szituációban a cselekvési alternatívák lehetséges következményeinek a felismerését, valamint a toleráns cselekvés határainak és alternatíváinak ismeretét. A tolerancia az alábbi képességekre támaszkodik: képesség a párbeszédre és a kommunikációra; képesség a tanulók álláspontjába való belehelyezkedésre; képesség a konfliktusok demokratikus és konstruktív megoldására, képesség az intoleranciával szembeni bátor fellépésre.
A pedagógusnak ki kell alakítania a tanulókban is a toleranciára való képességet az alábbiak szerint: a félreértések, nézeteltérések természetes jelenségként történő felfogása; a gyermekek tájékoztatása a tolerancia és az intolerancia következményeiről; a konfliktuskezelés módjainak megtanítása; elősegíteni, hogy a tanulók a fennálló nézeteltéréseket eszmecserék és beszélgetések útján oldják meg; a hagyományos frontális munka helyett olyan tanítási módszerek alkalmazása, mint pl. a megfelelő keretek biztosítása tapasztalatok szerzéséhez.
ÁMEN!
