Reggeli kávém szürcsölése közben figyeltem fel a híradóban a fent említett város nevére, aztán a munkahelyemre érkezéskor (miután túlestem a főnök ma reggeli üdvözlésén :P) első dolgom volt, hogy egyik legnagyobb hírportálunkon rákeressek erre az ügyre. Szélsőségesek izraelieket ejtettek túszul két luxusszállodában. Bővebben itt Nem tudom, hogy a CNN vagy a bor hatása, de jó ideje nem olvasok belföldi híreket (tudom, hogy ez ciki, de ez van), annyira vagyok naprakész, amennyire az autóban az MR2 megengedi. Szóval egyből a „külföld” fülre klikkeltem, ahol még mindig hírértékkel bír, hogy Bush állítólag ivott. Meg a sarki Laci bácsi is (FIGYELEM! Az itt olvasható név pusztán képzeletem szülötte, bármiféle egyezés a valósággal csupán a véletlen műve) . de most ezen nem is szeretnék ugrálni, mivel a lényeg, hogy ihletet kaptam Bombay kapcsán, és kitaláltam, hogy ma erről fogok írni. Kezdetnek itt egy leleplező zenemű (ez tehát az eredeti), mely címében szerepel az, hogy Bombay.
Először is: maga a Bombay elnevezés ma már sántít, hiszen a várost 1996 óta ismét az 1500-as évekbeli eredeti nevén, azaz Mumbainak hívják. Pontosan nem tudom, miért épp Bombay lett, minden esetre gyanítom, hogy az angol gyarmatosítók is közreműködtek a névválasztásban. A XVI. században portugálok szállták meg a várost, majd a britek vették át a hatalmat, és függetlenségüket csak 1947-ben nyerték vissza. Indiában az angolul beszélők már amúgy is elboldogulnak (leszámítva a kisebb településeket), de a Mumbaiba látogatók biztosak lehetnek abban, hogy meg fogják tudni értetni magukat. A város több, mint felét hinduk lakják, közvetlen utánuk a muzulmánok (!), majd a zsidók, buddhisták, és egyéb népség képviselteti magát. Innen származik egyébként Radzsiv Gandhi, aki édesanyja (Indira Gandhi) meggyilkolása után vette át a miniszterelnöki posztot…(Mumbai történelmének folytatása bővebben az interneten is megtalálható, ezért nem untatnék senkit a folytatással).
Mumbai egyéként az ország gazdasági központja, és a világ ötödik legnépesebb városa. Sajnos India egyéb szegmenseihez hasonlóan ez a város is meglehetősen megdöbbentően hat egy idelátogató európai számára, hiszen a szegénység, a kosz, és a kaotikus állapotok messze túltesznek azon, amit egy „fehér ember” álmaiban elképzel. Jó hír viszont, hogy úton-útfélen krikettező fiatalokba lehet botlani, ami kicsit megtöri az ilyenkor előtörő lehangoltságot.
A repülőjegy árát leszámítva évek óta tartja magát az a tendencia, mely szerint napi egy USD-nak megfelelő rúpiából szállást, kaját bőven lehet fedezni, így nem kell hozzányúlnunk a bankszámlához, ha van nálunk 50 $ kp. Ha tényleg a világ egyik legősibb és leggazdagabb kultúráját szeretnéd megismerni, biztos, hogy Indiával jó lóra teszel, viszont nem árt felkészülni a fent és a következőkben felvázolt tényekre. Ezen felül nem árt beoltatnod magad kolera ellen, és bármi is történik, ne felejtsd el, hogy a helyi ivóvízből semmilyen körülmények között ne igyál! Fürdés után se nyalogasd a bőröd, és ha másnak is jót akarsz, neki se hagyd, hogy nyalogasson :P De komolyra fordítva a szót: az ember ezt tényleg hajlamos elfelejteni. Olyan ez, mint mikor egy áramszünet alkalmával megállapítottam, hogy szűrödik még be annyi fény, hogy a megkezdett inget ki tudjam vasalni… szóval: volt ismerősöm, aki lobogó vízbe mártogatva „mosta” a szőlőjét, majd drótkefe erősségű körömkefével dörzsölte a citromot (szintén forró víz alá tartva), amiből némi levet akart facsarni a teájába. Aztán a 4. napon lement a hotel aljában található bárba, és ivott egy whiskeyt, amit ezek után nem kell ecseteljek, hogy milyen vízből készült jégkockákkal hűtöttek.. Szóval Indiában endémiásan jelen van a kolera. Az se tévesszen meg senkit, hogy a helyieknek ugyanez a jégkocka nem okoz gondot, hiszen a tartósan ilyen helyen, ha lehet mondani, akkor „kolera közelben” élők általában védettséget elveznek a veszedelem ellen. Na ennyit a koleráról, meg arról, hogy jobb félni, mint megijedni.
A következő próbatétel helyszíne a reptér, ahol gyakori eset, hogy eltűnik a csomagod. Illetve nem tűnik el, csak jó néhány nap, mire előkerül. A reptéren viszont általában készségesek és segítőkészek, ezért nem kell attól tartanod, hogy miből fedezd egy váltás ruha, vagy egy napi élelem költségeit.
Kaja: meglepő, de kínai éttermek/kifőzdék szinte ugyanolyan gyakoriak, mint Magyarországon. Úgyhogy aki megszokott ízekre vágyik (10 évvel ezelőtt kevesen hittük azt hiszem, hogy a kínai kaja fogja birtokolni a megszokott ízek címkét), annak itt sem kell nélkülöznie.
Fűszer: na ez az, amit az itthon fellelhető indiai éttermek meg sem tudnak közelíteni. A csípős curry ugyanis minden más fűszert elnyom, és ahhoz azért tényleg mélyen zsebbe kell nyúlni, hogy olyan étteremben kényeztessük az ízlelőbimbóinkat, ahol punnyadt európaiakra redukált ételeket is kaphatunk. Minden esetre bizonyosodjuk meg a fellelhető mellékhelyiségek koordinátáiról, ha chatnit fogyasztunk. És a desszerten kívül minden csíp.
Áramszünet: Ez az a tényező, amelyről minden egyes Indiából hazatérő beszámol, attól függetlenül, hogy hány csillagos szálláson hajtotta álomra a fejét. Nagyon gyakori, úgyhogy ha valami fontos projecten dolgozol, érdemes gyakran menteni.
Közlekedés: Kapaszkodj, és ne lepődj meg, még akkor sem, ha a lehajtón készül felhajtani a sofőröd az „autópályára”. Másik furcsaság, hogy a fék helyett inkább a dudát nyomják, ezért füldugót sem árt beszerezni indulás előtt.
Mumbai utcái egyébként tömve vannak bódékkal, ahol pl. vasalási szolgáltatást is nyújtanak (bár a 90%-os páratartalomban ritkán zavarja az embert gyűrött ruházata). Ami a koldusok mellett még zavaró lehet, az a sovány tehenek látványa, nyugtató viszont a tény, hogy legalább nem eszik meg őket.
Egyelőre ennyi, azt gondolom, így is a tervezettnél hosszabbra sikerült ez a post. Ha mindezeken a megpróbáltatásokon átestél, akkor arcodra fagyott mosollyal indulhatsz is a Taj Mahal felé :)
